Liliom

Nos kérem, beszéljünk a szüzességről!
Ez egy biológiailag roppant egyszerű dolog, ám kulturálisan a civilizáció megjelenése óta túlmisztifikálják. Bizonyos korokban még vasból erényövet is kovácsoltak a fiatal lányoknak, nehogy engedni tudjanak testük kíváncsiságának - egészen addig, míg a szülők által kijelölt "tökéletes" férj színre nem lép.
Persze, a feudalizmus korában nagyon is érthető volt ez a hozzáállás: hiszen nem volt megfelelő fogamzásgátlás; az "itt-ott", korán, házasságon kívül összehozott gyermekek komoly gondot okozhattak egy-egy birtok örökítésénél.
Mára azonban a rengeteg "halálbiztos" (90%-nál jobb hatásfokú) fogamzásgátló eszköz mellett a szüzesség elvesztése drámaian korai időpontra tolódott. Sokan nem fogják fel, hogy ha gyermekáldástól nem is kell tartani, azért a szex komoly és felelős dolog! Sok nő nem képes orgazmust elérni: persze, mert 13-16 évesen egy alkalmi partnernek adta oda magát először, aki vajmi kevés tapasztalatát szívesebben fordította saját élvezetére.
Ott van aztán a rengeteg pszichés tényező, ami sok probléma gyökere lehet, és az említett misztifikációból ered. Legendák terjengenek erős vérzésről, pokoli fájdalomról, terhességről, betegségekről... Sok lány nagyon megijed és igyekszik minél inkább "tartogatni". Velem is ez volt. Édesanyám elmesélte, hogy anno összevérezett egy egész lepedőt, ki is dobta. Na most rólam tudni kell, hogy iszonyatos vér-, seb- és tűfóbiám van; a sztoritól és elképzelésétől a hányinger és az ájulás kerülgetett évekig. Ezért is jutottam el odáig, hogy drágalátos Zurammal csak több mint egy év "vacakolás" után jutottam el e döntő pillanatig. Szegény, biztos ki lehetett már, de szerencsére jól tűrte...
Na most fájdalom az volt bőven nálam; vérzés azonban egy csepp sem! Mondtam is, hogy megszívtam volna pár száz éve a nászéjszakán - senki nem hitte volna el rólam, hogy "ártatlan" voltam... :D
Azt mondják, a fájdalom akkor jelentkezik, ha a hölgyemény nincs kellőképpen felizgatva. Cáfolat! Amint a Zuram csak hozzámér, már tocsogok, szó szerint, de mégis, az első 3-4 alkalom pokoli volt: feszítő, égető, lüktető fájdalom; pedig igazán nem mondhatom, hogy ajtóstól rontottunk a házba! Tudniillik, míg szűz voltam, egyetlen ujj is elég pocsék érzést nyújtott (mégis kívántam, mint egy falat kenyeret - hülye nők :D).
Mára azonban minden fájdalom elmúlt, és amint előző postomból kitűnik, úton vagyunk a fergeteges hüvelyi orgazmusok felé! ;)
Szóval egyáltalán nem bántam meg, hogy sokáig (értsd betöltött 2. iksz) tartogattam magam, hiszen így is átéltem ugyan a kellemetlen részét, de ezt valószínűleg 4-5 évvel ezelőtt nem tudtam volna feldolgozni, sőt átfordítani.
Meg azért mégiscsak: a szüzesség valahol egy ajándék, egy "virág": és ugyebár nem illik gyöngyöt szórni a disznók elé! :)
PS. Azért házasságig nem vártam volna. El is képzeltem még a Zuram előtt, ha lesz pasim és majd el akar venni, de addig nem lesz köztünk semmi (hehe, tizenévesen naiv a lyány), feltételhez kötöm az igent... Méghozzá egy forró éjszakához. Merthogy nem veszek zsákbamacskát - és milyen jól jártam...! ;)