Talán furcsán hangzik, de zsenge lánykoromban (értsd kapcsolatom előtt) nem igazán foglalkoztatott a szex gyakorlati része. Mert gondolatban persze, kalandoztam én is: szinte minden este úgy aludtam el, hogy elképzeltem leendő férjemet, ahogy egy hatalmas, pihe-puha ágyban összebújik velem és huncutkodunk... Viszont, biztosan tudatlanságomból fakadóan, semmiféle vágyat nem éreztem arra, hogy magamhoz nyúljak.
Mostanában azonban, miután sikerül összevarázsolni egy közös éjszakát, utána 1-2 napig jól elvagyok. De aztán rámtör a kínzó vágy; pár nap, és újra elepedek egy érintésért. De nincs velem. Nem érhet hozzám, még csak nem is láthatom. Ilyenkor kapcsol be a fantáziám, és képzelek el mindenféle perverz dolgot, amit meg akarok tenni. Ehhez van úgy, hogy segítségül hívok egy-egy videós oldalt, és ott olyanokra kattintok, amikre addig nem. (Például így jutottam el a kis öves videóig, amiről már régebben írtam...)
Sajnos azonban a fantáziálás és emellett önmagam "izgatása" nem túl eredményes a hiány kezelésében. Például feltűnt, hogy ilyenkor egyáltalán nem, vagy csak nagyon kicsit nedvesedem be, illetve nagyon hamar véget ér a móka. És ez csak pár órára hoz enyhülést, utána az űr még fájóbb. Így megy ez, ha nem lehetek vele; először csak kétnaponta, aztán naponta, végül naponta többször nyúlok a "könnyűdroghoz", de hiába...
Valódi segítség szexhiányra CSAK a Zuramtól érkezhet. Ha ránézek, már átáztattam a nadrágom is, és egyetlen érintésétől elfelejtem minden gondomat.
De jaj, nem írok többet, mert már egy hete nem láttam, és a mai adag könnyűdrogot már elhasználtam....
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése