péntek, január 02, 2009
Huhhh...
Na igen. Élmények. Huhhh...
Szilveszter volt, pezsi, majd összebújás. Viszonylag korán, mert már egyikőnk sem nagyon bírt magával...
Oldalakat írhatnék az eseményekről, de most egy KIEMELKEDŐ pontra szorítkoznék.
Bár nem láttam, így lövésem sincs, miről szólhat A tehetséges Mr. Ripley című film, van egy sejtésem, hogy nem arról, amiben a Zuram tehetséges oly nagyon. Ez pedig a nyelvérzéke.
És ezt most ne úgy képzeljük el, hogy néha rábeszélésre nekiáll maszatolni és pár órán belül sikerrel jár, nem...
Sokkal inkább úgy, hogy ha akar, két perc alatt elintézi, hogy hamar álomba merüljek (micsoda fegyver, ha az agyára megyek! :D); de ha nem... Na akkor jön a már idézett Huhhh... !
Fél óráig játszik. Szórakozik velem, szó szerint. Azt, hogy felpörögjek, már az első pillanatban eléri, és végig egy hajszálnyira tart a csúcstól, de nem teszi meg az utolsó lépéskét. Hagyja, hogy kikeljek magamból, egy igazi nőstényállatot akar, aki a hajába vagy a saját mellébe markol, ráharap az ujjára, hogy ne sikítson hangosan, végül félig önkívületben beszél hozzá, a végén csak annyit, hogy Végezz ki! Olyankor aztán megkönyörül, és enged a kérésnek, de csak azért, hogy utána átölelhessen, hallgassa a 200/perces szívverésem és lássa, hogy mozdulni sem bírok.
Hallottam olyat, aki nem szereti, ha a párja a nyelvét veti be. Hát, őket csak sajnálni tudom. Szerintem a legtöbb pasiban benne van ez a fajta tehetség, csak hagyni kell kibontakozni. Nekik ez dicsőség, hiszen miattuk kerül a nő önkívületbe, s ők fogták meg azt a "misztikus" női orgazmust, ami napjaink kedvrontó médiája szerint csak mindenféle segédeszközzel érhető el... Biztos lehet úgy is, de van egy kellemesebb, olcsóbb és "kapcsolatépítőbb" módszer. Ráadásul legtöbbször a nő sem marad hálátlan :P! Mondjuk én ezeket csak tapasztalatból tudom, lehet, hogy nincs igazam...
Azért köszönöm. :$
Folyt. köv.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése