Egyedül nem megy

Talán furcsán hangzik, de zsenge lánykoromban (értsd kapcsolatom előtt) nem igazán foglalkoztatott a szex gyakorlati része. Mert gondolatban persze, kalandoztam én is: szinte minden este úgy aludtam el, hogy elképzeltem leendő férjemet, ahogy egy hatalmas, pihe-puha ágyban összebújik velem és huncutkodunk... Viszont, biztosan tudatlanságomból fakadóan, semmiféle vágyat nem éreztem arra, hogy magamhoz nyúljak.
Mostanában azonban, miután sikerül összevarázsolni egy közös éjszakát, utána 1-2 napig jól elvagyok. De aztán rámtör a kínzó vágy; pár nap, és újra elepedek egy érintésért. De nincs velem. Nem érhet hozzám, még csak nem is láthatom. Ilyenkor kapcsol be a fantáziám, és képzelek el mindenféle perverz dolgot, amit meg akarok tenni. Ehhez van úgy, hogy segítségül hívok egy-egy videós oldalt, és ott olyanokra kattintok, amikre addig nem. (Például így jutottam el a kis öves videóig, amiről már régebben írtam...)
Sajnos azonban a fantáziálás és emellett önmagam "izgatása" nem túl eredményes a hiány kezelésében. Például feltűnt, hogy ilyenkor egyáltalán nem, vagy csak nagyon kicsit nedvesedem be, illetve nagyon hamar véget ér a móka. És ez csak pár órára hoz enyhülést, utána az űr még fájóbb. Így megy ez, ha nem lehetek vele; először csak kétnaponta, aztán naponta, végül naponta többször nyúlok a "könnyűdroghoz", de hiába...
Valódi segítség szexhiányra CSAK a Zuramtól érkezhet. Ha ránézek, már átáztattam a nadrágom is, és egyetlen érintésétől elfelejtem minden gondomat.
De jaj, nem írok többet, mert már egy hete nem láttam, és a mai adag könnyűdrogot már elhasználtam....

Liliom

Nos kérem, beszéljünk a szüzességről!
Ez egy biológiailag roppant egyszerű dolog, ám kulturálisan a civilizáció megjelenése óta túlmisztifikálják. Bizonyos korokban még vasból erényövet is kovácsoltak a fiatal lányoknak, nehogy engedni tudjanak testük kíváncsiságának - egészen addig, míg a szülők által kijelölt "tökéletes" férj színre nem lép.
Persze, a feudalizmus korában nagyon is érthető volt ez a hozzáállás: hiszen nem volt megfelelő fogamzásgátlás; az "itt-ott", korán, házasságon kívül összehozott gyermekek komoly gondot okozhattak egy-egy birtok örökítésénél.
Mára azonban a rengeteg "halálbiztos" (90%-nál jobb hatásfokú) fogamzásgátló eszköz mellett a szüzesség elvesztése drámaian korai időpontra tolódott. Sokan nem fogják fel, hogy ha gyermekáldástól nem is kell tartani, azért a szex komoly és felelős dolog! Sok nő nem képes orgazmust elérni: persze, mert 13-16 évesen egy alkalmi partnernek adta oda magát először, aki vajmi kevés tapasztalatát szívesebben fordította saját élvezetére.
Ott van aztán a rengeteg pszichés tényező, ami sok probléma gyökere lehet, és az említett misztifikációból ered. Legendák terjengenek erős vérzésről, pokoli fájdalomról, terhességről, betegségekről... Sok lány nagyon megijed és igyekszik minél inkább "tartogatni". Velem is ez volt. Édesanyám elmesélte, hogy anno összevérezett egy egész lepedőt, ki is dobta. Na most rólam tudni kell, hogy iszonyatos vér-, seb- és tűfóbiám van; a sztoritól és elképzelésétől a hányinger és az ájulás kerülgetett évekig. Ezért is jutottam el odáig, hogy drágalátos Zurammal csak több mint egy év "vacakolás" után jutottam el e döntő pillanatig. Szegény, biztos ki lehetett már, de szerencsére jól tűrte...
Na most fájdalom az volt bőven nálam; vérzés azonban egy csepp sem! Mondtam is, hogy megszívtam volna pár száz éve a nászéjszakán - senki nem hitte volna el rólam, hogy "ártatlan" voltam... :D
Azt mondják, a fájdalom akkor jelentkezik, ha a hölgyemény nincs kellőképpen felizgatva. Cáfolat! Amint a Zuram csak hozzámér, már tocsogok, szó szerint, de mégis, az első 3-4 alkalom pokoli volt: feszítő, égető, lüktető fájdalom; pedig igazán nem mondhatom, hogy ajtóstól rontottunk a házba! Tudniillik, míg szűz voltam, egyetlen ujj is elég pocsék érzést nyújtott (mégis kívántam, mint egy falat kenyeret - hülye nők :D).
Mára azonban minden fájdalom elmúlt, és amint előző postomból kitűnik, úton vagyunk a fergeteges hüvelyi orgazmusok felé! ;)
Szóval egyáltalán nem bántam meg, hogy sokáig (értsd betöltött 2. iksz) tartogattam magam, hiszen így is átéltem ugyan a kellemetlen részét, de ezt valószínűleg 4-5 évvel ezelőtt nem tudtam volna feldolgozni, sőt átfordítani.
Meg azért mégiscsak: a szüzesség valahol egy ajándék, egy "virág": és ugyebár nem illik gyöngyöt szórni a disznók elé! :)
PS. Azért házasságig nem vártam volna. El is képzeltem még a Zuram előtt, ha lesz pasim és majd el akar venni, de addig nem lesz köztünk semmi (hehe, tizenévesen naiv a lyány), feltételhez kötöm az igent... Méghozzá egy forró éjszakához. Merthogy nem veszek zsákbamacskát - és milyen jól jártam...! ;)

Az a bizonyos 30%

Megint egy olvasott adatról emlékeznék meg, saját tapasztalataim fényében. Most például azt tudtam meg, hogy a nők mindössze 30%-a képes hüvelyi úton orgazmust átélni.
Egy másik adat szerint viszont MINDEN nőnek (tehát a 100%-nak) van G-pontja...
Lehet hogy merész az ötletem, de ebből levonnám azt a konklúziót, hogy a szerencsétlen 70%-nak (én azért optimistán kételkednék ebben a számban) a párja szimplán LUSTA! Mert ehhez nem kell méteres szerszám, sem "szex-diploma".
Személy szerint nem tudtam a G-pontom létezéséről egészen néhány nappal ezelőttig... Szóval az úgy volt, hogy a Zuram a fejébe vette, hogy márpedig én is élvezni fogom a szexet, nem csak a pettinget (szimpatikus elgondolás, nemde? :D). Bevallom kissé szkeptikusan álltam a kérdéshez - épp a 30% miatt; miért pont én lennék a szerencsés 3.?, de azért hagytam, hogy ügyködjön. És láss csodát, ügyes kézzel megkereste azt a huncut kis zónát. Hát ez nem semmi azért...! Maga az érzés leírhatatlan: sokkal intenzívebb, kitörőbb. De egy baj van vele: szökik. Legalábbis egyelőre nem tudom megtartani és egy idő után sajnos elszáll. Viszont már szex közben is el tudok jutni a "majdnem-ponthoz", amikor én irányíthatok. Ezt persze a pasik irtóra élvezik, mert egyrészt nekik nem sok a dolguk, másrészt mégis miattuk sikít-omlik-harap a csajszi rajtuk... Okos, nagyon okos! :D Persze az ilyen kis felfedezők minden dicséretet megérdemelnek. Az érzés leláncolása pedig már csak rajtam múlik.

DT

Imádom az áltudományos ismeretterjesztő cikkeket, különösen szexualitás témában... A minap egy szókimondó honlapon fedeztem fel az alábbi épületes tanácsot nőknek a mélytorok technikához:

"Feküdj a hátadra, úgy, hogy a fejed lelógjon az ágyról. A fiú álljon Neked háttal és úgy helyezze a péniszét a szádba."
Ennyit akartam kiemelni.

Nos hát... :D Álszentség lenne azt állítani, hogy kevés a tapasztalatom adott témában, de így még nem próbáltam. Már maga a pozíció elképzelése is nehézségekbe ütközik nálam (ok, soha nem voltam jó tornász és a térlátásom is pocsék), de azért próbáljuk meg.
Tehát fekszem az ágyon - vélhetőleg hanyatt, a fejem lelóg. (Micsoda kényelmes lehet. Arról nem beszélve, hogy fejembe száll az összes vér, jó kis fejfájásom lesz, illetve szabadon marad a nyakam, amihez ha hozzáérnek reflexesen felemelem a fejemet... De hát a szent cél...) Menjünk tovább. Pasi áll nekem háttal. Mármint gondolom az ágy előtt, amiről lóg a fejem. És behelyezi nekem. De hogy? Ráül a mellkasomra? Vagy átbújtatom a fejem a lába közt és elölről? De akkor miért lóg a fejem? Na mindegy, ez nekem magas... Ha valaki olvas, és esetleg tud olyan videót, amin a fent leírt pozíció megvalósul, könyörgöm, linkelje egy kommentben! Na de akkor is, egy ilyen (számomra legalábbis) extrém helyzetben még arra is figyeljek, aminek ez az egész célja volt...? Nekem kicsit furi...

A másik grandiózus ötlete a tipptárnak, hogy 69-ben kísérletezzünk... No comment, úgy vélem. Milyen jó is lehet orgazmus közben köhögőrohamot kapni! Mert ez nem olyan, hogy ösztönből jön, és elsőre tutira sikerül. Ezt ki kell tapasztalni, mint minden mást a szex terén. Nehogy már az ilyen magazinok tudják, mi a jó a párunknak. Röhejes. Ez kérem, 100% gyakorlás kérdése! Nekem pl. nem sikerül, vagy csak nehezen, ha lefelé kell hajtanom a fejemet (69-ben, vagy egyszerűen fekvő helyzetben). Miért? Hát gondoljunk bele, ha lehajtom a fejem, összeszűkül még jobban a torkom. Pont "jól" jön ki, nem?

Szerintem a mélytorok elsajátítására a legalkalmasabb pozíció a hagyományos térdelő/ülő pozíció. Egészen egyszerűen azért, mert így teljes mértékben a nőnél az irányítás (kivételt képez, ha épp erőszakosat játszunk, de kezdetben nem kéne - erről majd máskor ;)). Van hely a mozgásra, meg lehet állni közben, mert ha túl gyors, jön a reflex... Oda tudok figyelni, hogy az orromon vegyek csak levegőt, így nem fulladok meg.
Persze ez csak az én tapasztalatom, véletlenül sem tudományos alapú kutatás eredménye (nem úgy, mint a fantasztikus kitekert póz). A lényeg, hogy ez egy jó dolog; ha elég nyitottak vagyunk (perverzek? :D), akkor a nőnek is irtó izgató tud ám lenni, nem is kicsit! Aztán az eredményt érezhetjük. De tényleg. ;)

Emlékek, filozofálás

Ígérem, nem lesz sok ilyen bejegyzés, de most nem tudom megállni.
Hallani, hogy a fiatalok manapság korán érnek, meg hamar elkezdenek nemi életet élni. Szerintem ez nem jó, de hát ők tudják, meg a szüleik... (Az tutifix, hogy ha valaha lányom lesz, és 18 éves kora előtt elveszti a szüzességét, bezárom a pincébe XD.)

Na de mindegy is, biztos csak én nem voltam elég felvilágosult gyerekkoromban... Otthon sosem lehetett téma a szex, most is csak akkor az, ha Édesanyámnak eszébe jut valami kellemetlen megjegyzés a Zurammal kapcsolatban... Gyerekkoromban pl. ha véletlenül "rossz helyre" nyúltam, mindig kérdezte, hogy "Viszket? Akkor mosd meg, de ne nyúlkálj!" és elzavart kezet mosni. Így hát a "felvilágosulásom" annyiból állt, hogy negyedikben kivettem a könyvtárból a Tinilányok könyve c. kötetet (mert 10 éves korom után végre tininek érezhettem magam :D), ami a szexnek is szentelt egy, azaz egy fejezetet. Volt benne sematikus rajz a nemi szervekről nyugalmi és "használati" állapotban, illetve a szex különböző fajtáit is meghatározta, definíciószerűen. (Azonban nem írta le külön, hogy az orális szexnek lehet olyan verziója, hogy a férfi van aktív szerepben... Ezért aztán 15 éves koromban nagy megdöbbenéssel fogadtam, amikor egyik barátnőm beszámolt ilyen irányú vágyairól.) Valamint a csikló szerepével sem foglalkozott a könyv, ami azért meglepő, mert egy doktorNŐ írta :O... Gyakorlatilag lényegre törően kifejezte, hogy a közösülés milyen csodálatos lelki élmény, ha szerelemből tesszük, és orgazmusunk is lehet esetleg így. Szóval nem mondanám, hogy eseménydús volt a tinédzserkorom :D. Szexelni nem volt kivel, magamon meg nem próbáltam ki semmit, mert nem tudtam, mit s hogyan kellene... Szégyen, nem szégyen, így volt, az első orgazmusomat a Zuramtól kaptam, már felnőtt fejjel.
Édesanyám felvilágosítása meg abból állt, hogy ne szexeljek, mert ő nem fog még egy gyereket eltartani... Ha tudná... Mondjuk sejti. ;-)

Remélem, ha egyszer gyerekem lesz, pironkodás nélkül fogok tudni válaszolni a kérdéseire és nem fosztom meg a felfedezések örömétől. Persze mindezt ésszel, de ha úgy neveljük, a tininek is lehet esze.

Huhhh...

Na igen. Élmények. Huhhh...
Szilveszter volt, pezsi, majd összebújás. Viszonylag korán, mert már egyikőnk sem nagyon bírt magával...

Oldalakat írhatnék az eseményekről, de most egy KIEMELKEDŐ pontra szorítkoznék.
Bár nem láttam, így lövésem sincs, miről szólhat A tehetséges Mr. Ripley című film, van egy sejtésem, hogy nem arról, amiben a Zuram tehetséges oly nagyon. Ez pedig a nyelvérzéke.
És ezt most ne úgy képzeljük el, hogy néha rábeszélésre nekiáll maszatolni és pár órán belül sikerrel jár, nem...
Sokkal inkább úgy, hogy ha akar, két perc alatt elintézi, hogy hamar álomba merüljek (micsoda fegyver, ha az agyára megyek! :D); de ha nem... Na akkor jön a már idézett Huhhh... !

Fél óráig játszik. Szórakozik velem, szó szerint. Azt, hogy felpörögjek, már az első pillanatban eléri, és végig egy hajszálnyira tart a csúcstól, de nem teszi meg az utolsó lépéskét. Hagyja, hogy kikeljek magamból, egy igazi nőstényállatot akar, aki a hajába vagy a saját mellébe markol, ráharap az ujjára, hogy ne sikítson hangosan, végül félig önkívületben beszél hozzá, a végén csak annyit, hogy Végezz ki! Olyankor aztán megkönyörül, és enged a kérésnek, de csak azért, hogy utána átölelhessen, hallgassa a 200/perces szívverésem és lássa, hogy mozdulni sem bírok.

Hallottam olyat, aki nem szereti, ha a párja a nyelvét veti be. Hát, őket csak sajnálni tudom. Szerintem a legtöbb pasiban benne van ez a fajta tehetség, csak hagyni kell kibontakozni. Nekik ez dicsőség, hiszen miattuk kerül a nő önkívületbe, s ők fogták meg azt a "misztikus" női orgazmust, ami napjaink kedvrontó médiája szerint csak mindenféle segédeszközzel érhető el... Biztos lehet úgy is, de van egy kellemesebb, olcsóbb és "kapcsolatépítőbb" módszer. Ráadásul legtöbbször a nő sem marad hálátlan :P! Mondjuk én ezeket csak tapasztalatból tudom, lehet, hogy nincs igazam...

Azért köszönöm. :$
Folyt. köv.