Költözés

"Rengeteg" olvasómmal közlöm, hogy a könnyebb kezelhetőség érdekében a blog mától elköltözött.
Új címe: ahatodikerzekem.blog.hu (nagy változás, tudom :))

Puszi!

A szex gyilkosa

Igen, egy ideje nem volt blog. Ennek persze az volt az oka, hogy nem is nagyon volt miről írni.
Egy irtó stresszes időszakon vagyunk túl mindketten, és ez, főleg az én esetemben erősen kihatott a szexuális életemre is. No nem a libidómra, mert szerintem én még félholtan is szeretkezni akarok majd :D, hanem a minőségre.
Amikor stresszes vagyok, nem tudom elengedni magam kellőképpen, és egyszerűen semmi nem segít. Próbáltuk a masszírozást, a közös fürdőzést - hiába. A stressz számomra megöli az örömöt.
Míg egy viszonylag lazább időszakban akár 5-6 orgazmust is át tudok élni egy-egy alkalommal, ha túlhajszolt vagyok, mindössze egy jön össze, az is csak orális rásegítéssel. És a "legszebb" az egészben, hogy hiába vágynék többre, a testem nem engedi - egyszerűen csak fájdalmat vagy túlérzékenységet érzek minden lehetséges 'változatnál'... Még 1-2 órával később sem vagyok képes élvezni az érintéseket, maximum reggel viselem el ismét...
Hát, ez irtó rossz helyzet, és fogalmam sincs, hogyan oldhatnám meg. Mert ez ugye nemcsak engem zavar, hanem a Zuramat is, és előbb-utóbb kihathat rá is (még a végén azt hiszi majd, hogy nem elég nekem :S). Pedig nem erről van szó, hanem arról az átkozott stresszről: minden örömök gyilkosáról.

UI.: Ha valaki véletlenül olvassa, és van valami jó tippje stresszoldásra, írjon!!

Egyedül nem megy

Talán furcsán hangzik, de zsenge lánykoromban (értsd kapcsolatom előtt) nem igazán foglalkoztatott a szex gyakorlati része. Mert gondolatban persze, kalandoztam én is: szinte minden este úgy aludtam el, hogy elképzeltem leendő férjemet, ahogy egy hatalmas, pihe-puha ágyban összebújik velem és huncutkodunk... Viszont, biztosan tudatlanságomból fakadóan, semmiféle vágyat nem éreztem arra, hogy magamhoz nyúljak.
Mostanában azonban, miután sikerül összevarázsolni egy közös éjszakát, utána 1-2 napig jól elvagyok. De aztán rámtör a kínzó vágy; pár nap, és újra elepedek egy érintésért. De nincs velem. Nem érhet hozzám, még csak nem is láthatom. Ilyenkor kapcsol be a fantáziám, és képzelek el mindenféle perverz dolgot, amit meg akarok tenni. Ehhez van úgy, hogy segítségül hívok egy-egy videós oldalt, és ott olyanokra kattintok, amikre addig nem. (Például így jutottam el a kis öves videóig, amiről már régebben írtam...)
Sajnos azonban a fantáziálás és emellett önmagam "izgatása" nem túl eredményes a hiány kezelésében. Például feltűnt, hogy ilyenkor egyáltalán nem, vagy csak nagyon kicsit nedvesedem be, illetve nagyon hamar véget ér a móka. És ez csak pár órára hoz enyhülést, utána az űr még fájóbb. Így megy ez, ha nem lehetek vele; először csak kétnaponta, aztán naponta, végül naponta többször nyúlok a "könnyűdroghoz", de hiába...
Valódi segítség szexhiányra CSAK a Zuramtól érkezhet. Ha ránézek, már átáztattam a nadrágom is, és egyetlen érintésétől elfelejtem minden gondomat.
De jaj, nem írok többet, mert már egy hete nem láttam, és a mai adag könnyűdrogot már elhasználtam....

Liliom

Nos kérem, beszéljünk a szüzességről!
Ez egy biológiailag roppant egyszerű dolog, ám kulturálisan a civilizáció megjelenése óta túlmisztifikálják. Bizonyos korokban még vasból erényövet is kovácsoltak a fiatal lányoknak, nehogy engedni tudjanak testük kíváncsiságának - egészen addig, míg a szülők által kijelölt "tökéletes" férj színre nem lép.
Persze, a feudalizmus korában nagyon is érthető volt ez a hozzáállás: hiszen nem volt megfelelő fogamzásgátlás; az "itt-ott", korán, házasságon kívül összehozott gyermekek komoly gondot okozhattak egy-egy birtok örökítésénél.
Mára azonban a rengeteg "halálbiztos" (90%-nál jobb hatásfokú) fogamzásgátló eszköz mellett a szüzesség elvesztése drámaian korai időpontra tolódott. Sokan nem fogják fel, hogy ha gyermekáldástól nem is kell tartani, azért a szex komoly és felelős dolog! Sok nő nem képes orgazmust elérni: persze, mert 13-16 évesen egy alkalmi partnernek adta oda magát először, aki vajmi kevés tapasztalatát szívesebben fordította saját élvezetére.
Ott van aztán a rengeteg pszichés tényező, ami sok probléma gyökere lehet, és az említett misztifikációból ered. Legendák terjengenek erős vérzésről, pokoli fájdalomról, terhességről, betegségekről... Sok lány nagyon megijed és igyekszik minél inkább "tartogatni". Velem is ez volt. Édesanyám elmesélte, hogy anno összevérezett egy egész lepedőt, ki is dobta. Na most rólam tudni kell, hogy iszonyatos vér-, seb- és tűfóbiám van; a sztoritól és elképzelésétől a hányinger és az ájulás kerülgetett évekig. Ezért is jutottam el odáig, hogy drágalátos Zurammal csak több mint egy év "vacakolás" után jutottam el e döntő pillanatig. Szegény, biztos ki lehetett már, de szerencsére jól tűrte...
Na most fájdalom az volt bőven nálam; vérzés azonban egy csepp sem! Mondtam is, hogy megszívtam volna pár száz éve a nászéjszakán - senki nem hitte volna el rólam, hogy "ártatlan" voltam... :D
Azt mondják, a fájdalom akkor jelentkezik, ha a hölgyemény nincs kellőképpen felizgatva. Cáfolat! Amint a Zuram csak hozzámér, már tocsogok, szó szerint, de mégis, az első 3-4 alkalom pokoli volt: feszítő, égető, lüktető fájdalom; pedig igazán nem mondhatom, hogy ajtóstól rontottunk a házba! Tudniillik, míg szűz voltam, egyetlen ujj is elég pocsék érzést nyújtott (mégis kívántam, mint egy falat kenyeret - hülye nők :D).
Mára azonban minden fájdalom elmúlt, és amint előző postomból kitűnik, úton vagyunk a fergeteges hüvelyi orgazmusok felé! ;)
Szóval egyáltalán nem bántam meg, hogy sokáig (értsd betöltött 2. iksz) tartogattam magam, hiszen így is átéltem ugyan a kellemetlen részét, de ezt valószínűleg 4-5 évvel ezelőtt nem tudtam volna feldolgozni, sőt átfordítani.
Meg azért mégiscsak: a szüzesség valahol egy ajándék, egy "virág": és ugyebár nem illik gyöngyöt szórni a disznók elé! :)
PS. Azért házasságig nem vártam volna. El is képzeltem még a Zuram előtt, ha lesz pasim és majd el akar venni, de addig nem lesz köztünk semmi (hehe, tizenévesen naiv a lyány), feltételhez kötöm az igent... Méghozzá egy forró éjszakához. Merthogy nem veszek zsákbamacskát - és milyen jól jártam...! ;)

Az a bizonyos 30%

Megint egy olvasott adatról emlékeznék meg, saját tapasztalataim fényében. Most például azt tudtam meg, hogy a nők mindössze 30%-a képes hüvelyi úton orgazmust átélni.
Egy másik adat szerint viszont MINDEN nőnek (tehát a 100%-nak) van G-pontja...
Lehet hogy merész az ötletem, de ebből levonnám azt a konklúziót, hogy a szerencsétlen 70%-nak (én azért optimistán kételkednék ebben a számban) a párja szimplán LUSTA! Mert ehhez nem kell méteres szerszám, sem "szex-diploma".
Személy szerint nem tudtam a G-pontom létezéséről egészen néhány nappal ezelőttig... Szóval az úgy volt, hogy a Zuram a fejébe vette, hogy márpedig én is élvezni fogom a szexet, nem csak a pettinget (szimpatikus elgondolás, nemde? :D). Bevallom kissé szkeptikusan álltam a kérdéshez - épp a 30% miatt; miért pont én lennék a szerencsés 3.?, de azért hagytam, hogy ügyködjön. És láss csodát, ügyes kézzel megkereste azt a huncut kis zónát. Hát ez nem semmi azért...! Maga az érzés leírhatatlan: sokkal intenzívebb, kitörőbb. De egy baj van vele: szökik. Legalábbis egyelőre nem tudom megtartani és egy idő után sajnos elszáll. Viszont már szex közben is el tudok jutni a "majdnem-ponthoz", amikor én irányíthatok. Ezt persze a pasik irtóra élvezik, mert egyrészt nekik nem sok a dolguk, másrészt mégis miattuk sikít-omlik-harap a csajszi rajtuk... Okos, nagyon okos! :D Persze az ilyen kis felfedezők minden dicséretet megérdemelnek. Az érzés leláncolása pedig már csak rajtam múlik.