Illatok...

A szerelem háború. Igazi küzdelem, test a test ellen - vagy test a testért...?
És mint ilyen, nos nem maradunk rózsaillatúak - mondjuk ki: megizzadunk! Sokan azonnal a fürdőszobába szaladnak, hogy azonnal megszabaduljanak a csata érezhető nyomaitól.

De nem illuzióromboló ez egy cseppet? Saját finnyásságunk miatt otthagyjuk szerelmünket, és az illatos álarccal foglalkozunk...
Egy férfitól hallottam egyszer: "Szeretem, ha egy nőn még sokáig lehet érezni a szex illatát..."

Nos ezzel én is épp így vagyok. Imádom érezni, átölelni a páromat egy-egy nagy egymásnak feszülés után. Érezni, hogy mindezt én hoztam ki belőle... Majd összebújva elnyújtózni és édes álomba merülni reggelig.
Másnap pedig egy közös zuhany felfrissít, és -szerencsés esetben- indul újra a játék.

A finnyásak meg, akik tisztaságmániájuk miatt lemaradnak erről a különleges érzésről, és reggel a szájszagtól félve rohannak a fogkeféért, ahelyett, hogy jóreggelt-csókkal köszöntenék a másikat... Nos, ők sok mindenről lemaradnak! ;)

Lopott öröm - nekem

Azért van abban valami izgató, amikor örömet lopnak nekünk... Amikor nem lehetne, mert nem alkalmas a hely és/vagy az idő. Amikor ránk nyithatnak, amikor megláthatnak.

De annyira kevés idő jut egymásra! Erre a világ minden ideje kevés lenne. Amikor elönt a vágy, hiszen hetek óta nem hozták működésbe szorgos kezek a kis földi örömszerző berendezésemet, nos kérem, olyankor nem érdekes, éppen hol vagyunk.
Persze ilyenkor vetkőzni sincs idő vagy lehetőség - minek?

Mintha az idő is megállna, ahogy elindítanak felfelé az immár jól ismert, de megunhatatlan úton a gyönyör felé. Csak az érzés számít, nem az idő.
A zongoristát megszégyenítően pergő ujjak érintésétől a vér cikázik a testemben: egyik pillanatban még sikerül egy csókra koncentrálnom, majd percekkel később azt veszem észre, hogy megálltam, és ki tudja, mióta állnak az ajkaim mozdulatlanul az övéken...

Figyel rám. Minden rezdülésemet testével követi, s amikor célt ér, és látja kipirult arcomat, hallja halk sóhajaimat, átölel, és végtelenül szorít magához. Itt már teljesen elvész minden időérzék, és jóval később derül csak ki, hogy mindez néhány perc vagy egy óra alatt történt.

Azt mondtam, ez az öröm földi? Nos lehet, hogy az. De hogy az azt kísérő érzés -nem, nem a "készüléknél", hanem a szívben- egészen biztosan földöntúli.

Mi lesz itt? - Titkaink

Bár még fiatal vagyok, hetek óta szükségét érzem, hogy kényes témákról is elmondhassam a véleményemet. Azt is, amit senkinek nem mondhatok el.

Mindenkinek vannak gondolatai és érzései a testével, a szexualitással kapcsolatban. Általában vannak bizalmasaink is - jobb esetben a párunk, esetleg egy barát, barátnő, akikkel megoszthatjuk a kisebb titkainkat.

De mi van azokkal a gondolatokkal, amiket még magunknak is csak félve vallunk be, mert esetleg a párunk vagy a bizalmasunk furcsán nézne ránk?
Kinek mondhatnánk el, milyen érzés egy csók, vagy éppen egy aktív orális szex?

Én nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Azt, ahogy egy nő látja a testét és a testiséget.